Mindannyiunkat foglalkoztat ez a téma, hiszen magunk vagy mások által időnként megérezzük a magány hideg leheletét. Egyesek mindent megtesznek, hogy párra találjanak, mégsem járnak sikerrel. Lehet, hogy túlzott igyekezetünknek nagy ára van. Ez az ár pedig a magány.
A nők esetében sajnálatos módon, még mindig „elvárás”, hogy férjhez menjenek, gyereket szüljenek és azonosuljanak a női szerepekkel. Mindezek tudatában kétségbeesetten keresik az „igazit. Majd sok-sok kudarc után kételkedni kezdenek annak létezésében. A tanácsadókból pedig nincs hiány. Természetesen mindenkinek lesznek majd jó ötletei, meglátásai azzal kapcsolatban, hogyan valósítsuk meg önmagunkat, hogyan fejlesszük önismeretünket.
Létezik út a teljes önmegvalósításhoz? A probléma ott kezdődik, hogy hiába haladunk jó irányba, egy idő után nagy eséllyel teljesen elveszítjük a fonalat. A cél érdekében elvégzendő rengeteg feladat sokszor többet vesz el, mint amennyit ad. A végén már azt sem tudjuk honnan indultunk és valójában hová tartunk. Türelmetlenül próbálunk minden elvárásnak eleget tenni. Főként a nők, akik bizony kötve vannak a biológiai órájuk által egy kíméletlen „mumushoz”, melynek neve az IDŐ. A feszültség ennek előrehaladtával nőttön nő és egyre biztosabb alapokat gyártunk a magányhoz.
Az idő, mint negatív tényező
Pszichológiai vizsgálatok igazolták, hogy amikor rövid idő áll a rendelkezésünkre egy probléma megoldásához, úgynevezett „csőlátás” alakul ki. Mit jelent ez? Azt, hogy csak az adott problémára fókuszálunk, minden más lényegtelenné válik. Sajnos az elkapkodott megoldás csak rövid távon működőképes. Hiszen nem állt rendelkezésünkre elegendő idő a dolgok mérlegelésére. A hibák orvoslása pedig ,még több időnket emészti fel, ezáltal belekerültünk az ördögi körbe.
Ugyanez a helyzet társkeresés közben is. Akik már hosszú ideje élnek magányosan, amennyiben feltűnik egy reménybeli társ, erős feszültséget élnek meg. Kevésbé mérlegelik döntéseiket, nem látják át pontosan a másik fél tulajdonságait. Sőt, valójában nem is akarják látni. Nehogy kiderüljön valójában milyen is. Innentől pedig a dolgok kimenetele törvényszerűen ítéltetett sikertelenségre. A megfelelési vágyból adódó görcsösség figyelmetlenné tesz.
Minél jobban koncentrálunk arra, hogy megfeleljünk, annál többet rontunk a helyzetünkön. Elég humoros voltam? Elég jól néztem ki? Tetszett neki, ahogy vélekedtem bizonyos témákról? Ugye ismerős!
A mielőbbi beteljesülésben reménykedünk. Partnerünk zavaró tulajdonságait szinte észre sem vesszük. Vagy ha igen – nem probléma – majd megváltoztatjuk!
Amennyiben ismét kudarcot vallunk , önértékelésünk csökken, elveszi a kedvünket egy újabb próbálkozástól.
Párkapcsolati magány
Sokan élnek magányosan párkapcsolatban is. Saját igényeiket adják le csak azért, hogy megtartsák a jelenlegi, már működésképtelen kapcsolatukat. Függőségi viszony alakul ki, melynek célja a magány elkerülése. Ilyenkor elszigeteltté válunk, nem tudjuk megoldani a valódi problémákat.
Mi tehát a megoldás?
Legyünk tisztában saját sebezhető pontjainkkal, jó tulajdonságainkkal, erősségeinkkel. Fogalmazzuk meg világosan mit szeretnénk. Adjunk elegendő időt magunknak a gondolkodásra, még akkor is, ha látszólag már nincs erre lehetőség.
Ha jól döntünk, hosszútávon kifizetődik!
