Sajnos minden nemzet megtapasztalta már valamilyen módon a háborús traumákat és annak következményeit, hiszen az emberiség túl van két globális háborún. Ezért a trauma kutatás egyik kiemelkedő pillére a háborús traumák és azok következményei. Vizsgálják az egyén életére gyakorolt hatásokat, testi és lelki szinten egyaránt. Két területre összpontosítanak: egyrészt igyekszenek leírni a tünetegyütteseket, másrészt próbálnak olyan védő tényezőket találni, melyek megóvják az egyént a háború során elszenvedett traumák negatív következményeitől.
A vizsgálatok a pszichiátriai kórképek előfordulását figyelték meg a háború sújtotta területeken, úgy mint: depresszió, szorongás vagy poszttraumás stressz.
Lelki és fizikális korlátok közt
Amikor a fogság szót halljuk, olyan korlátok jutnak eszünkbe, melyek fizikai mivoltukban korlátoznak (börtön, koncentrációs táborok…), pedig a lelki vonulatról sem szabad megfeledkeznünk. Lelki korlátok is szorongathatnak bennünket. Ilyen helyzet például a lelki esetleg jogi alárendeltség, függő helyzet, érzelmi zsarolás, családon belüli erőszak.
A háborús fogság nagyon intenzív és traumatikus élmény. Számos veszteséget tapasztal meg ilyenkor az ember. Elveszíti elsősorban a függetlenségét, biztonságérzetét, megszokott környezetét, szociális kapcsolatait. Mindezek a Maslow szükségletpiramis alját képező tényezők, így az alapját képezik az emberi létezésnek.
Amikor egy ember arra kényszerül, hogy elmenekül, akkor számolnia kell rengeteg veszteséggel. Mindezek során elveszíti otthonát, kultúráját, anyagi javait. A menekültek a bevándorlók egy speciális csoportját alkotják.
Az anyaország elhagyásának etnikai, politikai, társadalmi okai lehetnek. Fontos megemlíteni, hogy itt valóban kényszerhelyzetről van szó, hiszen emberek élete múlhat azon, hogy el tudnak menekülni vagy sem. Átélik az üldöztetést, száműzetést, hazatérésük bizonytalanná válik. Következményként számolhatunk a szorongás, a depresszió, de akár az öngyilkos gondolatok megjelenésével is.
Várható viselkedési jegyek:
- sírás,
- lefagyás,
- elzárkózás,
- befordulás.
Érzelmi jegyek:
- félelem,
- szorongás,
- reménytelenség érzet,
- negatív gondolatok („Tehetetlen vagyok. Tennem kellett volna valamit.”)
Ebben a helyzetben sokan lettek befogadó személyek, családok. Ők mindannyian a gyakorlatban, közvetlenül próbálnak helytállni, segíteni. Befogadóként megrémülhetünk ezektől a tünetektől, de néhány alapszabályt betartva sokat tehetünk a helyzet enyhítéséért:
- Hallgassuk meg őket valamilyen módon.
- Legyünk nyitottak, elérhetőek.
- Próbáljuk figyelmüket a jelen körülményekre irányítani.
- Ne feledjük nem mindig kell beszélni, a csendnek is van ereje!
A felépülés három alapfeltétele
- Kapcsolódhassanak a szeretteikhez (írásban, szóban) és tovább reménykedhessenek.
- Érezzék úgy, hogy személyesen is tudnak tenni valamit az országukért, közösségükért.
- Elérhessék a szociális, fizikai és érzelmi támogatást.
