Az elmúlt hónapokban mindannyian “bezárkóztunk” otthonainkba, ezzel is védelmezve saját magunkat és embertársainkat.
Ami eleinte pozitív hozadéknak tűnt az az idő előrehaladtával egyre nehezebbé vált, próbára téve türelmünket, lelkiállapotunkat. Sajnos egyre több negatív következménnyel kell számolnunk.
A hosszas bezártság miatt sajnos egyre kevesebb kapcsolatot tartunk rokonainkkal, szeretteinkkel, barátainkkal. Ez a befelé fordulás depressziót válthat ki, melynek következtében csökken immunrendszerünk védekező képessége.
Sokkal kevesebbet tartózkodhatunk a szabadban, így csak a szoba melegéből örülünk az oly várt téli napsugaraknak. Ebből könnyen kialakul a D-vitamin hiány. Fontos, hogy amikor csak tehetjük mozduljunk ki, hiszen az embertömeg elkerülésére rengeteg lehetőségünk van. A szabad levegőn való mozgás, séta segít ellazulni, csökkenti a stresszt, valamint segít elterelni gondolatainkat a negatív dolgokról.
A legsúlyosabb lelki hatást a bizonytalanság váltja ki belőlünk. Ha úgy érezzük, nem vagyunk urai saját sorsunknak, nem tudjuk befolyásolni annak alakulását, az szorongást, frusztrációt eredményezhet. Cselekedeteink mozgatórugója mögött az áll, hogy szeretjük a “dolgokat” kontroll alatt tartani. Mivel az újonnan fennálló helyzet bizonytalanságot okoz számunkra, egyenlőre nem látjuk az út végét , vagyis az a bizonyos kontroll elvész. A szorongásról bővebben itt olvashatsz.
A mi életünkben még sosem fordult elő, hogy egy járvány miatt gyakorlatilag leáll a világ eddigi megszokott működése. Nincs megoldókulcsunk erre a helyzetre. Mindez igen komoly hatást gyakorol a pszichénkre, társas kapcsolatainkra, a munkához, az otthonhoz és a létbiztonsághoz fűződő viszonyunkra.
Jelenleg mindenki ismerkedik, tanulgatja ezt az új élethelyzetet, ami megterhelő, irritáló sőt olykor idegesítő. Legyünk tisztába azzal, hogy nem vagyunk egyformák, van aki könnyebben átáll és van aki nehezebben. Vannak a szabálykövető típusúak és a szabályokat nehezen betartók. Nyilván az utóbbi csoporthoz tartozók igen nagy küzdelmet vívnak most önmagukkal.
Meg kell szoknunk egy sokkal lassabb életformát és ezen belül kialakítani napi rutinunkat. Mindehhez teljes szemléletváltásra van szükségünk. Lássuk be, ez nem egyszerű feladat! Próbáljuk meglátni az adott helyzetben is a pozitív dolgokat. Mert bizony vannak! Nem mindegy , hogy “kibírjuk” vagy elfogadjuk az új helyzetet és akár jól is érezzük magunkat. Ha csak “kibírni” akarjuk az azzal a veszéllyel járhat, hogy érzelmi állapotunk meglehetősen labilis, gyakran vagyunk ingerültek. Amennyiben elfogadjuk a helyzetet, csökkennek félelmeink, szorongásunk. Érdemes tehát átgondolni, hogy jelen helyzetben mi zavar bennünket a legjobban és hasznos lehet arra valamilyen stresszoldó technikát találni. Köztudott, hogy sportolás közben endorfin termelődik, ami boldogságot okoz, de ugyanilyen hatékony lehet a tánc vagy a zenehallgatás. Bátran táncoljuk a zenére, vagy énekeljünk mi is! Reméljük a szomszéd inkább szórakozik, mint mérgelődik feltöltődésünkön.
Ne féljünk egymással megbeszélni, ha a másik jelenléte egy kicsit nyomasztó, hiszen ez természetes, ha a nap 24 órájában össze vagyunk zárva. Próbáljunk kialakítani magunknak egy saját kis kuckót vagy dolgozó sarkot, ami csak a miénk. Fontos, hogy minden helyzetben kommunikáljunk! Az elfojtott gondolatok mérgező hatással lehetnek kapcsolatainkra.
Legyünk megértőek egymással, bármit is hoz ki belőlünk ez a hosszan tartó helyzet!
