Ha valaki arról érdeklődik, milyen egzisztenciális szinten élünk, bizony elcsodálkozunk és feltehetőleg meglehetősen indiszkrétnek tartjuk a kérdést. Általában ilyenkor valamilyen semleges választ adunk, hiszen nem szeretjük, ha a „pénztárcánkban turkálnak”. De vajon elgondolkodtunk már azon, hogy valójában anyagilag biztonságba érezzük -e magunkat? Illetve stabil -e az anyagi helyzetünk? Kapcsolódva pedig mindehhez felmerülhetnek azok a kérdések is, hogy milyennek látjuk a jövőnket, vagy mennyire érezzük magunkat kiszolgáltatva.
Érzéseink valószínűleg hosszú távú anyagi biztonságunkra, stabilitásunkra vonatkoznak. Mások helyzetének folyamatos mérlegelése, saját magunkkal való összehasonlítása bizony állandó stresszt okoz számunkra. Biztonságérzetünk időnként kibillen egyensúlyából.
A pénz boldogít?
A mondás úgy tartja : „A pénz nem boldogít”. Az elménket áltathatjuk ezzel a szöveggel, de hiába, ha a testünk és a lelkünk nem ezt érzékeli. Az állandó feszültség következtében pedig a krónikus stressz állapotába kerülünk.
Gyakran emlékszünk vissza olyan időkre, amikor alig volt valamink és mégis boldogok voltunk. Ez nagyszerű, csak az a probléma, hogy ez már a múlt!
A gond az, hogy az állandó feszültség következtében immunrendszerünk és hormonrendszerünk egyensúlya felborul. Ez kisebb-nagyobb testi „nyavalyákban” nyilvánulhat meg, ami viszont egyértelműen visszahat közérzetünkre. Ilyenkor fizikailag gyengének érezzük magunkat, ingerlékenyebbek vagyunk, kialvatlanok, folyamatos fáradtság gyötör bennünket. Megjelennek az addig láthatatlan ráncok, hullani kezd a hajunk, visszatér a makacs herpesz és az allergiás tünetek. Ízületeink fájni kezdenek, kevésbé tudunk koncentrálni, mindent elfelejtünk, összekeverünk. Mondanivalónkba gyakran belegabalyodunk, összekeverjük a szavakat, érthetetlenül fogalmazunk. Zavarodottságunkat érzékelve attól kezdünk félni, hogy ez a helyzet a munka rovására megy és előbb-utóbb elveszítjük az állásunkat. Ekkor pedig előlép a félelem, majd jöhet a pánik.
Az anyagi biztonság elvesztése egészen odáig fajulhat, hogy rendkívül erős szorongást érzünk, pánikrohamaink lesznek.
Hogyan előzhetjük meg a bizonytalanság okozta szorongást?
- Mérjük fel valójában mit szeretnénk, mennyivel érjük be a lehetőségeinkhez mérten. Tudatosítsuk: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!”
- Értelmezzük újra a számunkra fontos alapértékeket.
- Gondoljuk át meglévő baráti kapcsolatainkat! Kik azok, akikre valóban szükségünk van? Nem kell mindenáron fenntartani már csak a fejünkben létező kapcsolatokat, melyek gyakorta igen csak egyoldalúak.
- Mindig legyenek céljaink!!!!
- Csempésszünk az életünkbe minél több humort, vidámságot!
- Próbáljuk anyagilag több lábon állni!
- Ha szükséges, merjünk segítséget kérni!
Cikkünk semmilyen módon nem alkalmas öndiagnózis felállítására, ismeretterjesztő, informatív jellegű. Ha tapasztalod a fenti tünetek valamelyikét, konzultálj orvosoddal!
