Egymás után érkeznek a szorongást keltő hírek, melyek komoly belső feszültséget teremthetnek lelki világunkban, ha nem tudjuk helyesen kezelni őket. Alig csökkent a Covid fenyegető jelenléte, megérkezett a háború, keményen beindult az infláció és kilátásban az energiaválság.
Vannak embercsoportok, melyeket a jelenlegi problémák mind erősen érintenek és akadnak mások, akik helyzetükből adódóan figyelmen kívül hagyhatják őket. A kérdés tulajdonképpen, hogy a társadalmi és gazdasági változások csökkentik -e biztonságérzetünket. A negatív érintettség ott kezdődik, amikor igen.
Természetesen még mindig vannak közöttünk, akik aggódnak a Covid miatt, számukra a korlátozások feloldása fokozódó veszélyeztetettséget jelent. A háború a szomszéd országban egy kicsit mindenkit aggaszt, de akinek Ukrajna területén élő ismerősei, rokonai vannak, ennél sokkal intenzívebben élik meg a napról napra mélyülő háborús hatásokat. Az élelmiszerek rohamos drágulása, a hitelkamatok emelkedése, emellett a bérek viszonylagos stagnálása az átlagos bérből, fizetésből élőket sújtja keményebben. A gáz és olaj körüli mizéria pedig még annyira képlékeny, hogy nem tudjuk, mire is készüljünk.
Minden helyzetben, amikor a biztonságunkat éri fenyegetettség, jogos reakciónk a szorongás, félelem. Mégpedig azért, mert a a biztonság a legalapvetőbb emberi szükségletünk, ezt Maslow piramisa tökéletesen ábrázolja.
Azonnali belső késztetés indul a biztonságérzet helyreállítására, amit feszültségként élünk meg. Olyan erősen kerül fókuszba ez az érzés, hogy más szükségleteink háttérbe kerülnek, míg meg nem szűnik a hiányszükséglet.
Viszont a létbizonytalanság hatásait vizsgálva Maslow arra a következtetésre jutott, hogy a piramiselvet felboríthatja, ha képesek vagyunk magasabb rendű értékeink mentén cselekedni, vagyis az önmeghaladás szükséglete felülírhatja a létbizonytalanság bénító hatását.
Miről is van szó pontosan? Arról, hogy tudatosan kezelhetjük a biztonság hiányának hatásait, ha rendelkezünk egyfajta pszichológiai rugalmassággal.
Értékvezérelten jelen lenni az itt és mostban
Amennyiben a megküzdési fázis túlfűtött érzelmi reakcióit sikerül kikapcsolnunk és az érzelemvezérelt beállítódást értékvezéreltre váltanunk, megteremthetjük a fenyegető helyzettel való kellő távolságot.
Az érzelmeinket kibeszéléssel, megéléssel feldolgozni, a helyzetet pedig elfogadni óriási előnyt jelent a lelki állapotunkat illetően. Tovább élni a megszokott módon korábbi életünket, helytállni a munkában és nem éjjel-nappal a híreket bújva szorongani a különböző teóriák lehetséges bekövetkeztétől, tökéletes menekülő útvonal lehet.
A leghelyesebb, ha tudatosan szétválasztjuk, hogy mi az, ami általunk kontrollálható, illetve mi az, amire egyáltalán nincs ráhatásunk és ez alapján cselekszünk vagy távolítunk. Hiszen csak akkor tudjuk a helyzetet reálisan értékelni, ha az elképzelt közeli jövőt nem valóságként kezeljük. Az alapértékeinket pedig tudatosítjuk és fókuszba helyezzük, például azt, hogy milyen emberként, milyen értékek mentén szeretnénk élni, vagy hogyan tudunk másoknak segíteni.
Ha sikeresen előtérbe helyezzük alapértékeinket és másodlagos szinten kezeljük pillanatnyi késztetéseinket, akkor hosszú távon is növelhetjük pszichológiai jóllétünket.
