A meddőséggel való küzdelem egy hosszú, testileg és lelkileg is rendkívül megterhelő folyamat. Szerencsére az orvostudomány folyamatos fejlődésének hála ma már számos módszer van arra, hogy a fogantatási problémákat leküzdjük: lehetőség van méhen belüli és in vitro megtermékenyítésre, hormonkezelésekre, ha pedig a saját ivarsejtjeink a teherbeesést nem teszik lehetővé, reményt jelenthet a petesejt donáció. Ezt az eljárást azonban számos tévhit és félreértés övezi, melyek sokszor elbizonytalanítják a párokat: az alábbiakban ezeket foglaljuk össze – és lehetőség szerint el is oszlatjuk őket.
Mi is az a petesejt donáció?
Valószínűleg mindannyian jól tudjuk, hogy a teherbeeséshez egy petesejtre és egy hímivarsejtre, spermiumra van szükség. Ha azonban a nő petesejtjei valamilyen okból nem alkalmasak a megtermékenyülésre, esetleg valamilyen genetikai rendellenesség továbbörökítését szeretnénk elkerülni, megoldást jelenthet a petesejt donáció, melynek során egy egészséges donortól vételezett női ivarsejt kerül megtermékenyítésre, majd a leendő anya méhébe beültetésre.
A leggyakoribb tévhitek
Teljesen érthető, ha egy asszisztált reprodukciós eljárás előtt állva elbizonytalanodunk, és kérdések merülnek fel bennünk. A kezelésbe csakis akkor szabad belevágni, ha a pár mindkét tagja teljes meggyőződéssel áll mellette, ahhoz azonban, hogy jó döntést hozzunk, érdemes tisztában lenni a folyamat részleteivel – és figyelmen kívül hagyni az ismeretségi körünkben keringő tévhiteket és félreértéseket. Lássuk, mik ezek!
1. „Nem az én petesejtem: nem az én gyermekem.”
A leggyakrabban alkalmazott meddőségi kezelés, az In vitro fertilizáció során a leendő anya petesejtjét az apa spermiumával termékenyítik meg – igaz, hogy ez a méhen kívül történik, de a visszaültetést követően a terhesség ugyanúgy zajlik, mint minden más esetben. A petesejt donáció esetében azonban egy idegen nő ivarsejtje kerül beültetésre, ami sok párt visszatarthat a döntés meghozatalától.
Ne gondoljuk azt, hogy a petesejt beültetést követően a leendő anya csak egy inkubátor, aki más gyermekét hordja ki. Ilyenkor a magzat a várandós nő testében növekszik, onnan kapja a fehérjét, a kálciumot, a vitaminokat és az ásványi anyagokat, melyekből aztán izmokat, csontokat, szerveket épít: az az apró ivarsejt valóban mástól származik, de mondhatjuk, hogy a baba kihordásával annak biológiai anyjává válunk, hiszen 9 hónapig a testünkben tápláljuk – arról nem is beszélve, hogy senkit nem a genetika tesz szülővé.
2. „Nem tudhatom, hogy a donor milyen genetikai betegségeket hordoz.”
Sokan azt gondolják, hogy a donáció teljesen véletlenszerűen történik, és fogalmunk sincs arról, hogy a gyermekünk milyen örökölt betegségekkel fog megszületni. Természetesen soha nincs száz százalékos garancia arra, hogy a születendő gyermek teljesen egészséges legyen – függetlenül attól, hogy a teherbeesés hogyan történt –, a donorok azonban rendkívül szigorú orvosi vizsgálatokon esnek keresztül. Ilyenkor szűrésre kerülnek a genetikai betegségek, de a családban előfordult pszichiátriai problémák is kizárják a donációt; ha a terhesség során az ilyenkor szükséges szűrővizsgálatokon is megjelenünk, születendő gyermekünk egészsége miatt az esetek túlnyomó többségében feleslegesen aggódunk.
3. „A baba személyiségét a donoré határozza meg.”
Mind a petesejt, mind a spermium magában hordoz bizonyos genetikai örökítőanyagokat, melyek között megtalálható mindkét személy, és annak felmenőinek génkészlete. Ha a terhesség természetes úton jön létre, akkor sem tudhatjuk, hogy a gyermekünk ránk, a párunkra, a nagyszülőkre vagy egy sosem látott, távoli rokonra fog-e hasonlítani, így emiatt a donáció során sem érdemes aggódni. Ne felejtsük el azt, hogy a személyiség alakulásában a legnagyobb szerep a környezeti hatásoké: gyermekünk a mi példánkat látja majd maga előtt, így azokból fog tanulni, tulajdonságait tehát óriási mértékben befolyásolja az a mikrokörnyezet, melyben felnő – ez pedig kizárólag rajtunk múlik.
A tévhitek ne tartsanak vissza!
Ha minden vágyunk az, hogy gyermekünk szülessen, ne azzal foglalkozzunk, hogy mit szól a környezetünk, vagy hogy utódunk kinek a szemszínét örökli: a petesejt donáció lehetőséget ad arra, hogy megvalósítsuk vágyainkat – éljünk vele!
