Túl vagyunk a húsvéti lakomán és biztos megint megfogadtuk, többet nem esszük így tele magunkat. De mi történik valójában a szervezetünkben egy ilyen lakmározás során?
A jóízű falatozást gyakran csak későn hagyjuk abba, amikor már majdnem kipukkadunk, mert az élvezet erősebbnek bizonyul a józanságnál. Egy finom étel illata, íze és állaga olyan élményt nyújt, amit nehéz elengedni, főként a különlegesebb alkalmakon. Az agyunk dopaminlöketekkel jutalmazza az evést, miközben a gyomrunk telítettségi jelzései csak késve jutnak el a tudatunkig. Így esik meg, hogy még „csak egy utolsó falatot” bekapunk, aztán még egyet, míg végül a feszülő has és a lassan felbukkanó bűntudat csak nagyon lassan, csendesen szól közbe.
Amikor túl sokat eszünk, a gyomor kitágul, hogy befogadja a felesleges mennyiséget, ez pedig nyomást gyakorol a környező szervekre, kellemetlen teltségérzetet, puffadást és akár gyomorégést is okozva. A szervezet túlterhelődik az emésztéssel, lelassul a keringés, több vér áramlik a gyomorhoz, emiatt fáradtság, álmosság és rossz közérzet alakulhat ki. A test így jelzi, hogy túl sok volt, nem volt ideje felkészülni, most próbálja behozni a lemaradást.
Elkezdődik az emésztési folyamat
Kétség sem fér hozzá, hogy a szervezetünk igényli a táplálékot – egy bizonyos mennyiségben – hiszen energiává alakítja. Az ételek nagy összetett molekuláit kell kis alkotókra bontanunk és ehhez a biokatalizátorok segítségére is szükség van, így gyorsabban és nagyobb hatékonysággal valósulhat meg az energiafelhasználás. A katalizátorok fehérjetermészetű anyagok, enzimek.
A gyomrunk keveri, adagolja és tárolja a táplálékot, még fertőtlenít is a benne uralkodó körülményeknek köszönhetően. Az erősen savas gyomor pH-nak kevés dolog tud ellenállni. De visszatérve az enzimekre, nem feledkezhetünk meg a pepszin szerepéről sem, melynek a gyomor egyik legfontosabb feladatában, fehérjék lebontásában van szerepe.
A gyomor perisztaltikus mozgása gondoskodik arról, hogy a táplálék továbbhaladjon a vékonybélbe. Az emésztés és a felszívódás nagy része itt történik. A bonyolultabb anyagok továbbkerülnek a vastagbélbe. Természetesen a bélrendszerünkben is jelen vannak az enzimek, illetve az emésztőmirigyek is dolgoznak, ismertebb nevükön hasnyálmirigy és máj. A hasnyálmirigy emésztőenzimeket is termel, ahogy a vékonybél fala is. Az epe inkább a fizikai reakcióban vesz részt.
A sikeres emésztés eredménye
A sikeres emésztési folyamat hatására a tápanyagaink nagy része fel is szívódik a keringésbe, hogy eljusson a célszervekhez. A vastagbélből már csak ionok, víz és bizonyos vitaminok szívódnak fel, emellett meg kell említenünk azokat a létfontosságú folyamatokat, amelyekben más élőlények, a bélbaktériumok is szerepet kapnak. Többezer baktériumfajról beszélünk, nagyjából 2 kg tömegben. Bármilyen furcsa, nagyon kell rájuk vigyáznunk, hiszen segítenek megemészteni olyan szénhidrátokat, amit nélkülük nem tudnánk lebontani. Vitaminokat termelnek, sőt, a káros baktériumok elterjedését is megakadályozzák, gátolják a toxinok, allergének felszívódását, az immunrendszerünk fontos katonái.
Emésztőrendszerünk működése még a lelki folyamatainkra is hatással lehet, könnyen állhat a szorongás, depresszió hátterében a károsodott mikrobiom. Ha valamelyik enzimből kevesebb van, vagy nem termelődik, az bizony komoly problémákat okozhat.
