Sokan úgy gondolják, hogy ha a szervezetünk képes előállítani egy bizonyos anyagot, akkor teljesen felesleges kívülről pótolni. Ez a logika elsőre érthető, különösen olyan természetes alkotóelemek esetén, mint a kollagén. A testünk valóban előállítja ezt a fehérjét, sőt, fiatalkorunkban bőkezűen bánik vele. Csakhogy a kollagénszintézis nem marad ilyen intenzív életünk végéig. Meglepő, de igen gyorsan alábbhagy a lendülete.
Már huszonévesen elindul a csökkenés
Kevesen tudják, de a kollagéntermelés már 20-25 éves kor körül eléri a csúcspontját, és onnantól fokozatos hanyatlásnak indul. Ez nem valami látványos összeomlás, inkább egy észrevétlen lassú folyamat, ami évtizedek alatt egyre komolyabb következményeket mutat. A kollagén az egyik legfontosabb szerkezeti fehérje a testben, megtalálható a bőrben, ízületekben, inakban, csontokban, erek falában és a belső szervek körül is. Ha csökken a jelenléte, az az egész testet megviseli.
Hol lehet először érezni a csökkenést?
A bőr veszít rugalmasságából, megjelennek az első ráncok, lassabban regenerálódnak a szövetek. Az ízületek kattognak, recsegnek, fájdalmasabbá válhat a mozgás. Az izmok is veszítik feszességüket, a haj elvékonyodhat, a körmök törékenyebbé válhatnak. Ez mind összefüggésben állhat a csökkenő kollagénszinttel.
Ahogy telnek az évek, a sejtek aktivitása is csökken – nemcsak kevesebb kollagén termelődik, hanem annak minősége is romlik. A test egyre kevésbé képes fenntartani a fiatalos szerkezetet és működést. És ez még nem minden.
A modern életmód sem kíméli a kollagént
Az öregedés természetes folyamat, de sok mindennel gyorsítjuk is. Az UV-sugárzás például bomlasztja a bőr kollagénszálait, nem véletlen, hogy a túl sok napozás gyorsan öregíti a bőrt. A dohányzás, a helytelen táplálkozás (például a túlzott cukorfogyasztás), a krónikus stressz és a kialvatlanság mind hozzájárulnak a kollagén lebomlásához. Így nemcsak a biológiai, hanem az életmódbeli kor is meghatározza, mennyi marad ebből az értékes fehérjéből.
Mire kell felkészülnünk idősebb korban?
A kollagén csökkenése nemcsak esztétikai kérdés. Az ízületek merevebbek lehetnek, gyakoribbak a sérülések, a csontok törékenyebbek. Lassul a sebgyógyulás, romlik a keringés, az immunrendszer is gyengülhet. Ezért is érdemes már fiatalabb korban gondoskodni a pótlásáról, prevenciós céllal.
A pótlás lehetőségei: nem mindegy, milyen típus
A kollagén nem egységes anyag: több típusa létezik. A legismertebbek közé tartozik az I-es típus (leginkább a bőrben, csontokban, inakban fordul elő), a II-es típus (főként az ízületi porcban), valamint a III-as típus (bőr és érhálózat). Ezek különböző állati forrásokból nyerhetők ki: a marhakollagén például I-es és III-as típusú, a hal kollagénje főként I-es típusú, míg a csirkéből kivont kollagén általában II-es típusú.
Mikor érdemes külső forrásból pótolni?
Azoknak, akik egyoldalúan táplálkoznak, kevés fehérjét visznek be, vagy állati eredetű termékeket nem fogyasztanak rendszeresen, különösen ajánlott lehet a kollagén pótlása. De sportolóknak, időseknek, fizikai munkát végzőknek vagy sérülésből felépülőknek is segíthet megelőzni a túlzott kopást, lassítani a leépülést, vagy éppen támogatni a regenerációt.
Egy kiegyensúlyozott étrenddel és célzott kollagénbevitel révén sokat tehetünk azért, hogy bőrünk, ízületeink, csontjaink és egész testünk tovább maradjon fiatalos és rugalmas, ehhez kapunk hasznos tanácsokat a következő videóból:
