A valódi töréspont általában csendben érkezik meg. Egy fokozatos, lassú felismerés. Olyan érzés, mintha valami belül folyamatosan mardosna. És egyszer csak már nem tudjuk megmagyarázni magunknak, miért kellene maradunk.
A légkör, ami lassan felőröl
A munkahelyi légkör mérgező hatásai jól mérhetők bizonyos tünetekben. Ott a gyomorgörcs vasárnap este. Ott a feszültség reggelente. Ott az érzés, hogy nem lehetsz önmagad és valami olyan dolognak kell megfelelned, aminek egyáltalán nem szeretnél.
Amikor a munkahelyi közeg tartósan elveszi az energiádat, amikor egyre kevesebbet mosolyogsz, amikor a nap végén nem csak fizikailag, hanem lelkileg is kimerült vagy, az már nem puszta fáradtság. Az már jelzés. A lélek jelzése, hogy valami nincs egyensúlyban.
Minden munkahelyen vannak vannak nehéz időszakok. A gond akkor kezdődik, amikor ez az állapot hónapokig, évekig tart, és közben észrevétlenül átalakít téged. Kevésbé leszel türelmes, kevésbé hiszel magadban, és egy idő után már nem is emlékszel, milyen volt, amikor szeretted, amit csinálsz.
Az a bizonyos belső határ
A váltás gondolata sokáig csak egy bizonytalan gondolat, hiszen folyamatosan győzködjük magunkat, hogy talán majd jobb lesz, majd ekkor vagy akkor teszek egy lépést, és ezek mind természetes gondolatok. A határ általában ott jön el, amikor már folyamatosan győzködni kell magad a maradásról. Amikor már nem tudod meggyőzni magad, csak a félelem miatt maradsz. Ekkor a stabilitás már inkább láncnak tűnik, mint kapaszkodónak.
Ilyenkor sajnos egy jó nap már meglepetés, nem természetes állapot.
Akik nehezen mozdulnak
Vannak személyiségtípusok, akik bármilyen rossz helyzetben képesek hosszú ideig benne maradni. Nem azért, mert gyengék. Épp ellenkezőleg. Sokszor ők a legkitartóbb, leglojálisabb emberek. Ők azok, akik mindent kibírnak, akik alkalmazkodnak, akik megpróbálnak mindenkit megérteni.
Ők gyakran félnek attól, hogy csalódást okoznak. Félnek a bizonytalanságtól. Félnek attól, hogy mi van, ha máshol sem lesz jobb. És közben észre sem veszik, hogy a maradás ára sokszor magasabb, mint a váltásé. Az önbizalmuk kopik, az örömük halványul, és egy idő után már nem is a munkát védik, hanem a megszokást. A változtatás sokszor inkább önszeretet kérdése.
Hogyan lépjünk, ha eljött az idő?
Az a jó, ha a munkahelyváltás tudatos, fokozatos folyamat. Először csak engedd meg magadnak a gondolatot, hogy lehet máshol jobb. Ez önmagában felszabadító. Aztán lehet nézelődni, beszélgetni, informálódni. Nem kell azonnal felmondani ahhoz, hogy elkezdj más irányba nézni.
A legfontosabb lépés az a belső döntés, hogy a saját jólléted számít. Onnantól minden más csak technikai részlet.
Sokan úgy érzik, ha munkahelyet váltanak, az valamilyen vereség. Pedig valójában sokszor az ellenkezője történik. A váltás azt jelenti, hogy figyeltél magadra. Hogy észrevetted, amikor valami már nem szolgál téged.
Az életünk jelentős részét munkával töltjük. Nem luxus elvárás, hogy közben embernek érezzük magunkat. Nem túlzás vágyni egy olyan helyre, ahol nem csak teljesítünk, hanem önmagunk lehetünk és jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Mert te is megérdemled a jobbat.
Kép forrása: freepik.com
