A repülés sokak számára egyszerű és inkább pozitív értelemben izgalmas közlekedési forma. Jókedvűen felszállnak, bekapcsolják az övet, filmet néznek, majd néhány óra múlva megérkeznek. Másoknak viszont már a repülőjegy megvásárlása is erős testi-lelki reakciókat indíthat el. A repülés gondolata pedig fóbiaszerű félelmet vált ki.
Különösen erős szorongást okozhat az a helyzet, amikor valaki úgy éli meg, hogy bezárva ül egy repülőgépben, miközben a gép magasra emelkedik, és ő nem tud bármikor kiszállni. Ez a félelem több pszichés tényező találkozásából is kialakulhat. A repüléstől való félelem elsőre egyértelműnek tűnik, hiszen az ember fél a zuhanástól, a balesettől, a turbulenciától vagy a technikai hibától. Sok esetben valóban ezek a gondolatok állnak a háttérben. Viszont a repülési szorongás gyakran mélyebb és összetettebb, mint a konkrét balesettől való félelem. Van, akinél a bezártság érzése a legerősebb. A repülőgép kabinja szűk, zárt tér, ahol a mozgást korlátozza az ülés, az öv, a folyosó szűkössége és az a tudat, hogy az ajtók felszállás után nem nyithatók ki. Aki hajlamos klausztrofóbiás reakciókra, annak ez a helyzet különösen megterhelő lehet. Másoknál a magasság, a kontrollvesztés vagy a menekülési lehetőség hiánya indítja be a szorongást. A repülőn az utasnak nincs befolyása arra, mi történik. Nem ő vezet, nem látja át teljesen a technikai folyamatokat, és nem tudja megszakítani az utazást akkor, amikor szeretné. Ez önmagában is elég lehet ahhoz, hogy a test vészhelyzetként értelmezze a szituációt.
A bezártság és a magasság különösen erős kombináció
A repülőgép sajátos helyzetet teremt, mert egyszerre jelenik meg benne a zárt tér és a nagy magasság élménye. Ez a kettő együtt sokkal erősebb reakciót válthat ki, mint külön-külön. Egy liftben is kialakulhat bezártságérzés, de ott az ember tudja, hogy néhány másodperc vagy perc múlva kiszállhat. Egy magas kilátóból is ijesztő lehet lenézni, de ott általában megvan a lehetőség a visszafordulásra. A repülőn viszont a helyzet hosszabb ideig tart, és az ember úgy érezheti, hogy nincs valódi menekülési útvonala.
A szorongás ilyenkor gyakran nem logikai úton működik. Hiába tudja valaki, hogy a repülés statisztikailag biztonságos, a teste mégis veszélyt jelez. Szaporább szívverés, izzadás, légszomj, gyomorgörcs, remegés, szédülés vagy pánikszerű érzés jelentkezhet. A félelem ettől még erősebbé válhat, mert az ember már nemcsak a repüléstől fél, hanem attól is, hogy a repülőn pánikrohama lesz.
A kontrollvesztéstől való félelem gyakori háttértényező
Sokan nem is magától a repülőgéptől félnek igazán, hanem attól, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A repülés során az utasnak rá kell bíznia magát a pilótára, a személyzetre, a technikára és az időjárási körülményekre. Ez azoknak különösen nehéz lehet, akik a hétköznapokban is erősen igénylik a kontrollt. A kontrollvesztéstől való félelem gyakran összekapcsolódik a pániktól való félelemmel is. Az érintett attól tarthat, hogy rosszul lesz, elveszíti az önuralmát, feltűnést kelt, vagy nem kap segítséget. A gondolat, hogy mindez több ezer méter magasan, egy zárt térben történhet meg, tovább fokozza a szorongást.
A repülési szorongás hátterében olykor konkrét korábbi élmény áll. Lehet ez egy erős turbulenciával járó út, egy rosszullét a fedélzeten, egy pánikroham, egy viharos felszállás vagy akár egy olyan utazás, amikor az illető végig feszültnek érezte magát. Ha az agy ezt az élményt veszélyként rögzíti, később már a repülés gondolata is előhívhatja ugyanazt a testi reakciót. Az is előfordulhat, hogy a repülési félelem nem közvetlenül repülős élményből ered. Egy korábbi bezártsággal, kiszolgáltatottsággal vagy pánikrohammal kapcsolatos tapasztalat is rákapcsolódhat a repülési helyzetre.
A szorongás egyik nehézsége, hogy a testi tünetek önmagukban is ijesztőek lehetnek. Amikor valaki felszállás előtt vagy közben érzi, hogy gyorsabban ver a szíve, szorít a mellkasa, nehezebben kap levegőt, kiszárad a szája vagy szédül, könnyen arra gondolhat, hogy valami baj van. Pedig ezek a tünetek sokszor a szorongás természetes élettani kísérői. A szervezet készenléti állapotba kapcsol, mintha valódi veszély fenyegetné. A probléma az, hogy a repülőn nincs szükség erre a vészreakcióra, mégis megjelenik. Az érintett pedig megijed a saját testi reakcióitól, ami újabb szorongást indít el. Ebből kialakulhat egy ördögi kör, ilyenkor a repüléstől való félelem testi tüneteket okoz, a testi tünetek további félelmet keltenek, ez pedig még erősebb tünetekhez vezet.
A repülési szorongással küzdő ember gyakran pontosan tudja, hogy a félelme túlzott. Sokszor tisztában van azzal is, hogy mások nyugodtan utaznak, és hogy a repülés a modern közlekedés egyik legellenőrzöttebb formája. Ettől azonban a félelem nem feltétlenül múlik el. A fóbiás jellegű szorongásnál a hiteles ismeretek azért sokat segíthetnek, de a bagatellizálás, a gúny vagy a sürgetés általában nem segít, sőt fokozhatja a szégyenérzetet. Sokkal hasznosabb, ha az érintett megérti, mi történik benne. Ha felismeri, hogy a félelme összefügghet a bezártsággal, a kontrollvesztéssel, a magassággal vagy a pániktól való félelemmel, már könnyebb célzottan foglalkozni vele.
A repülési szorongás kezelhető. Sokat segíthet a fokozatos felkészülés, a repülés folyamatának megismerése, a légzéstechnika, a relaxáció, a figyelem tudatos irányítása és a pániktünetek értelmezésének átkeretezése. Erősebb fóbia esetén érdemes pszichológus segítségét kérni. A kognitív viselkedésterápia például gyakran alkalmazott módszer szorongásos problémák és fóbiák esetén. Ennek során az érintett megtanulhatja felismerni a félelmet fenntartó gondolatokat, csökkenteni az elkerülést, és biztonságos keretek között fokozatosan közelíteni ahhoz a helyzethez, amely korábban elviselhetetlennek tűnt.
A háttérben állhat klausztrofóbiás hajlam, pánikra való érzékenység, kontrollvesztéstől való félelem, korábbi rossz élmény vagy ezek keveréke. A megértés azért fontos, mert így a félelem már nem megfoghatatlan ellenségként jelenik meg és fokozatosan visszaszerezhetjük a biztonságérzetet. Ez már önmagában nagy lépés lehet afelé, hogy a repülés ne a félelemről szóljon.
Kép forrása: magnific.com
