Ha te is ott tartasz, hogy már szinte ciki kimondani magadnak is, hogy megint nem sikerült? Megint elmaradt a mozgás, megint félrement a diéta? Még mindig nem tetted meg a kellő lépéseket, hogy pontot tegyél egy régóta húzódó probléma végére és bár megfogadtad, mégis maradt minden a régiben? A többször megélt kudarc után általában elintézzük egy gyors ítélettel, hogy nincs elég akaraterőnk, nem vagyok kitartó típusok és elfogadjuk magunknak a gyengeséget. Pedig a legtöbbször ez nem megoldás, mert belül ugyanúgy emésztjük magunkat tovább.
Mégsem azt szeretnénk megfogalmazni, hogyan legyél fegyelmezettebb vagy erősebb. Sokkal inkább arra hívnánk fel a figyelmedet, hogyan tudsz úgy változtatni, hogy közben ne kelljen folyamatosan magadat ostoroznod és mégis haladj.
Az akaraterő nem végtelen és ez teljesen rendben van
Az egyik legnagyobb tévhit az életmódváltással, a tervekkel kapcsolatban az, hogy az egész az akaraterőn múlik. Mintha lennének emberek, akiknek ebből sok jutott, másoknak meg alig. Valójában az akaraterő egy kimerülő erőforrás. Elfárad egy hosszú nap után, csökken stresszhelyzetben, és nem működik jól akkor, amikor túl sok mindent akarunk egyszerre megváltoztatni.
Ha erre építjük a terveinket, szinte borítékolható a kudarc. Nem azért, mert gyengék vagyunk, hanem mert rossz eszköztől várjuk a megoldást.
A nagy elhatározások csapdája
Sokan ismerik azt az érzést, amikor egy hétfő reggel vagy egy új hónap elején hirtelen minden világos lesz. Mostantól rendszeres mozgás, tiszta étkezés, korai kelés, kevesebb telefonozás. Az első napokban még működik is, aztán jön egy fáradt este, egy stresszes nap vagy egy váratlan program, és az egész megbillen.
A probléma ilyenkor nem az, hogy elrontottuk, hanem az, hogy túl nagy terhet tettünk magunkra már az elején. A mindent vagy semmit gondolkodás nem hagy mozgásteret az élet spontán helyzeteinek, pedig az ritkán működik szabályosan.
A valódi fordulópont nem a cél, hanem az indulás módja
A tartós változás ott dől el, hogyan kezdünk bele. Az igazán működő megközelítés sokszor meglepően unalmasnak tűnik. Kicsi lépések, alacsony elvárások, kevés döntés. Majd fokozatosan egyre több.
Ne azt fogadd meg, hogy most aztán tényleg elintézed, hanem csak azt, hogy teszel egyetlen lépést, például felállítod a megoldás menetének tervét. Ha ez megvan, haladhatsz tovább, de most csak a következő lépésre koncentrálj.
Ha a célod a rendszeres mozgás, nem az a kérdés, hogy heti hányszor edzel majd, hanem hogy mi az a kezdeti változás, amit akkor is meg tudsz csinálni, amikor semmi kedved hozzá. Ha változtatni szeretnél az étkezéseden, először nem az egész étrended átalakítása a kulcs, hanem egyetlen szokás, amihez nem kell külön energiát mozgósítani. Ha azt sikerült betartani, jöhet a következő és így tovább.
Amikor elfogy a lendület, mert mindig elfogy
Fontos kimondani, hogy mindenkinél elfogy idővel. Azoknál is, akik kívülről fegyelmezettnek tűnnek. A különbség nem az, hogy ők nem esnek vissza, hanem az, hogy nem tekintik kudarcnak.
Egy kimaradt edzés, egy feladott hét vagy egy rosszabb időszak nem nullázza le az addigi eredményeket. Nem újrakezdik ilyenkor, hanem folytatják. Lehetőleg ott, ahol éppen tartanak. Ez a szemlélet óriási terhet vesz le a vállukról, és paradox módon pont ettől lesz könnyebb kitartaniuk.
Nem tökéletesnek kell lenni
Az életmódváltás nem egyenes vonal. Inkább kanyarokkal, megállókkal, néha visszalépésekkel teli út. Aki ezt elfogadja, annak nem kell folyamatosan saját magával harcolnia.
Ha ma csak egy kicsivel tudsz jobban figyelni magadra, mint tegnap, az már haladás. Nem látványos, nem posztolható, de hosszú távon pontosan ezekből az apró döntésekből áll össze az a változás, amit sokan annyira szeretnénk már elérni.
Kép forrása: freepik.com
