A rövid nappalok, a szürkés égbolt, a hideg és a folyamatos fényhiány könnyen visszahúzódóvá és fáradékonyabbá tehetnek. Ilyenkor lassan minden rutinfeladat több energiát kíván, a negatív érzések pedig egész nap velünk maradnak.
Pszichológiai vizsgálatok alapján a fényhiány közvetlenül hat a hormonháztartásra és az alvásritmusra is, ami magyarázza, miért érezzük magunkat kevésbé lendületesnek. Nem biztos, hogy depresszióról van szó, sokszor egyszerűen csak arról, hogy az emberi test és lélek nehezebben talál kapaszkodót ebben az évszakban.
Amikor a külvilág felér egy akadálypályával
Érthető, ha legszívesebben ki sem mozdulnál. A hóesés, az ónos eső, a fagy sokszor bosszantó és veszélyes helyzeteket teremthet. Lassabb a közlekedés, nagyobb a dugó, több a megcsúszás, elakadás, és sokkal könnyebb türelmetlenné válnunk saját magunkkal szemben is, és hiányzik a tolerancia egymás felé.
A természet arra kényszerít, hogy lassítsunk. Vagy mert nem megy gyorsabban, vagy mert nem érdemes kockáztatni. Választhatunk, hogy dühösek leszünk, vagy megpróbáljuk jobban figyelembe venni egymást.
Egy kedves mozdulat az úton, amikor valaki beenged a sávba, vagy megvárja, amíg átmész a csúszós zebrán. Egy félmosoly a buszon, amikor mindenki fázik és senki sem akar ott lenni igazán. Egy apró segítség a lépcsőn, vagy csak annyi, hogy nem szólunk rosszat a másikra.
Az előzékenységnek, a türelemnek és a jóindulatnak ezekben a pillanatokban hatalmas ereje van. Mintha kimondatlanul mindannyian megértenénk, hogy ugyanabban a szürkeségben lépdelünk, ugyanaz a hideg csípi az arcunkat, és ugyanaz a bizonytalanság csúszik a talpunk alatt.
Egy kedves szó felmelegít
Amikor a belső világunk is borúsabb, akkor különösen számítanak az apró gesztusok. Egy kedves szó, egy türelmes bólintás többet ér, mint nyáron. A tél ettől lesz kicsit élhetőbbé válik. Ahogy kitavaszodik, ezek a gesztusok megmaradhatnának, mert talán épp ez az a szokás, ami javíthatna a társadalmunk elég rossz állapotban lévő mentális állapotán.
Kép forrása: freepik.com
